GYÁSZHÍR

Pfleger Ferenc (1942-2026)

Életének nyolcvannegyedik évében 2026. szeptember 3-án elhunyt iskolánk közismert, karakteres volt pedagógusa, Pfleger Ferenc.
Keresztény világnézetét azokban az időkben is nyíltan vállalta, amikor ez nem volt divatos. Büszke volt hitére, hogy az akkori kommunista rendszer ellenére a ferencesek esztergomi gimnáziumában érettségizett. Diplomáját Debrecenben szerezte. Tanári pályáját Tabon kezdte. 1971-től iskolánk tanára, 2007-től 2011-ig óraadóként vett részt diákjaink oktatásában. Nyugdíjasként nap mint nap ebédért járt iskolánkba. Aztán nem jött. Beteg – jelentették. Már soha többé nem jön.

Matematika-fizika szakos tanárként szerzett diplomát. Pályája során mindkét tárgyát oktatta, de az évtizedek során elsősorban a matematika állt közelebb a szívéhez, túlnyomó többségében azt tanította. Sok fakultációs majd emelt szintű csoportot tanított. Tanítványok százai emlékeznek hálával szakmai munkájára, és büszkeséggel gondolnak vissza a személyes ismeretségre. Az egyetemi tanulmányok sikeres megkezdéséhez és zökkenőmentes befejezéséhez nagyban hozzájárult az általa nyújtott alapos felkészítés. Büszke volt és lehetett arra, hogy több tanítványa is iskolánk matematika tanára lett.

Tanított és nevelt matematikára, becsületre, tisztességre, életre. 28 éven át volt osztályfőnöke különböző profilú osztályainknak. Igazi egyéniség volt. Tanítványai sosem felejtik el a tanítása során nyújtott emberségét, jóindulatát és nagyvonalúságát. Diákjai visszaemlékezéseikben kiemelik szigorú, de emberséges voltát. Voltak, akiknek igényes elvárásai nehézségeket okoztak, de humán érdeklődésű tanítványai között is voltak sokan, aki azért választották a matematika fakultációt, hogy továbbra is Ő tanítsa őket.

Morgó stílusa nem tette könnyű emberré, ugyanakkor, ha szükség volt rá, bárkinek önzetlenül segített. Lehetett az nehéz sorsú diák, pályakezdő vagy tapasztalt kollega, nyugdíjas, takarítónő vagy portás. Kollégáinak érdekét bátran, nyíltan képviselte, ha szükséges volt, az iskola vezetésével szemben is. Mindenről határozott véleményt alkotott. Szerettük, hogy lehetett vele vitatkozni. Nem egyszer előfordult, hogy néhány nap múlva megkereste, és utólag igazat adott korábbi vitapartnerének.

Személyiségének gazdagságát mutatja, hogy egyszerre volt büszke svábságára és magyarságára. Szívügyének tekintette a határon túli magyar fiatalok sorsának jobbítását. Amikor erre lehetőség adódott, osztályaival végig lelkiismeretesen ápolta a testvériskolai kapcsolatot két kárpátaljai iskolával is, és Erdélyben is járt tanítványaival.

Elültette bennük az elcsatolt területek magyarságának szeretetét is.

Nemzedékeket nevelt és tanított, hordozta a nehéz sorsúakat, sokakat segítve át a nehézségeken. 

Emlékét a tanítványok százaival mi kollégák is örököljük, és visszük tovább magunkkal.

Isten nyugosztalja!